Vélemények a csoportról
Ez a napról napra növekvő közösség sok csodát élt át az elmúlt hónapokban. Egy kis békés sziget, ahogy csak a cél számít, semmi más. Mindenkinek sok új ismerőst hozott, barátságokat teremtett, és nagyon-nagyon sokat segített.
Az, hogy ez a csoport működik, az adminoknak köszönhető, de persze a tagok nélkül nekik sem lenne dolguk:-)
Nézzük mit gondolnak a csoport tagjai erről a közösségről és a „munkáról” ami itt folyik:
Margit: Megerősített abban a hitemben, hogy vannak még jó emberek, akik összefognak, ha kell!
Katalin: Szuper embereket ismerhettem meg, köztük téged is, örülök, hogy részese lehetek a csoport sikereinek. Imádom, ezt az Önzetlenséget, összefogást, amit itt megélhetünk…
Mert jónak lenni jó!!!
Gizella: Osztom Katalin mondatait. Sőt nem csak szuper embereket, barátokat is! Olyan ez, mint egy nagy család! Egy igazi, összetartó család! Itt nincs rossz kritika, nincs gyűlölet, itt csak sok-sok szeretet.
Itt mindenki ad, az is aki vesz. Itt minden ember a szíved egy darabja. A legjobb, hogy itt nincs lehetetlen, elérhetetlen! Szívből kívánom Stimeczné Lukács Kitty, Barbara Kovács-Harcz és Fridolin Stimecz, hogy legyen sokáig erőtök működtetni ezt a csoportot.
Réka: Őszinte örömmel, bizakodással tölt el, hogy ebben a mai világban, ahol hétköznapivá vált az önzés, a felhalmozás, a közöny, létrejött és folyamatosan bővül egy csoport, ami azt tűzte ki célul, hogy észrevegye azt, amit mások nem akarnak látni. Akinek a célja az, hogy önös érdek nélkül segítsen, boldoggá tegyen másokat, reményt adjon nekik az esetenként kilátástalannak tűnő helyzetekben. Mindig öröm olvasni egy-egy sikeresen zárult gyűjtés után a sorokat.
Mindenkinek jót tesz ez a csoport. A rászorulóknak is, a lecitálóknak is, mert értékeket tömörít egy helyre: jóakaratot, önzetlenséget, figyelmességet, bizalmat.
Nikoletta (Hunor édesanyja): Számomra hihetetlen volt már az első telefon hívás Fridolin Stimecz-től. Be kerültünk,nekünk szeretnének gyűjteni. Olyan furcsán reagáltam… Kérdezgettem ez komoly? Tényleg nekünk gyűjtenek? Stb. Majd mikor láttam mennyi mennyi személy állt mellénk…Mint egy álom olyan érzés volt. Egy szép álom.
Mikor láttam a licit felajánlásokat/licitálásokat az az érzés leírhatatlan volt. Magán személyek, anyukák, apukák, cégek, gyógyszertár, éttermek…és még sorolhatnám…
Mind mind nagy kedvenc volt. De a repülős licit és a süti vásár volt a kedvenc.
Mindenkit a szívünkbe zártuk.
Soha nem gondoltam volna, hogy értünk ilyen mértékű megmozdulás lesz valaha.
Szavakat ilyenkor nem igazán lehet találni…
Köszönöm szépen köszönjük szépen.
Gyöngyi: Sokszor nézem a csoportban mi is történik, akkor is ha nem akarok licitálni, vagy eladni semmit. Ez valóban egy csoda csoport. Minden siker, mindnyájunk sikere. Hogy mi jut eszembe? Egy Wass Albert idézet. „Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”
Veronika: Mikor én csatlakoztam a csoporthoz felajánlottam a kosárkáimat el se akartam hinni, hogy ennyit fizetnek érte. És igen töretlenül akárhányszor csak felajánlottam. Hihetetlen hogy segíteni milyen egyszerű és nagyszerű, kis apróságokkal mit meg nem lehet valósítani. Egy Bernard Berelson idézet jutott az eszembe ami itt minden egyes tagra igaz: ” Csodák csak azokkal történnek akik hisznek bennük. ” Köszönöm, hogy a csapat tagja lehetek.
Ferenc: Azt ami mindennapjainkból sajnos már hiányzik, hit, remény, szeretet és egy újabb gyerekarc mosolyra derül ….
Fridolin (admin): Összetett kérdés és nehéz is rá válaszolni
Több ezer felajánlás került ki a csoportba, nehéz lenne kiemelni bármelyiket és azt gondolom, nekem nem is illik, hisz minden apróság vagy nem éppen apróság segítségével jutottunk el idáig.
Van egy masszív magja a csoportnak, név nélkül, akik tényleg hívószó nélkül mindig itt vannak és segítenek hol felajánlásokkal, hol licitekkel, hol pedig privát adományokkal.
Nekünk a nyugalom szigete is sokszor a csoport.
Mindenhol csak egymással vitatkozó barátok, családtagok, idegenek.
Ki oltott, ki oltatlan.
Ki kormánypárti, ki ellenzéki.
Na itt nincs ez és nem is lesz.
Itt emberek vannak, a többi lényegtelen.
Sok új barátra leltünk.
Óriási felelősség is, hisz nehéz Mindenkinek megfelelni.
Rengeteg emberrel találkoztunk a csoportból, itt is köszönjük az elismerő szavakat
Remélem még sokáig élhetjük ezt a csodát.
Zsanett: Mi éppen egy nehéz időszakban vagyunk egy betegség miatt.
A szülinapi bálon amikor Iza balett előadása ment és előtte Fridolin beszélt nekünk ott könnyek voltak a szemünkben és rájöttünk sosem szabad feladni.
Szeretjük ezt a csoportot összetartás és a szeretet érezhető ami ritka a mai világban. Köszönjük.
A legjobb licit az volt amikor a hajózást licitet nyertük meg. Fantasztikus élmény volt a gyerekeknek és nekünk is.
Szilvia: A,,csoda család, ismeretlen rokonokkal”
Brigitta: Végtelenül hálás vagyok, hogy a csoport tagja lehetek, bár nem nagy dolgokat teszek ki licitre, de amikor ” megszületik „egy kis mackó a kezem között, tapasztalom, hogy egy felnőtt ember számára micsoda örömet szerez, amikor kezébe veszi amit „nyert”. Megéri „dolgozni ‘, ezekért a gyönyörű gyermekekért, még ha kicsivel is járulhatok hozzá. Boldogság ennyi jószívű ember között lenni.
Beatrix: Csodás ötlet, hogy úgy tudunk segíteni másoknak, hogy nekünk is jó! Azon kívül is jó, hogy miénk a másokon való segítés melegséget okozó érzése, hiszen azokat a tárgyakat tudjuk felajánlani, ami nekünk korábban hasznos volt, de már nincs rá szükségünk, s más valakinek éppen az kell, s szívesen fizet érte, hiszen ezzel duplán jól jár: övé a tárgy és az öröm, hogy segített ezzel. Szóval ahogy a gyermekkorom meséje volt, aki emlékszik: “ hetet egy csapásra”, itt a hármat egy csapásra elv valósul meg. Nagyon jó érzés ehhez a közösséghez tartozni
Barbara (admin): Nekem a legkedvesebb licit nyereményeim Gizike süteményei voltak! Egyébként valóban nehéz szavakba foglalni, hogy mi mindent ad ez a csoport nekem/nekünk, de talán ha egyet ki kéne emelni azt mondanám, hogy hitet, hogy igen is vannak még jó emberek és mégsem olyan rossz én bántó ez a világ mint hisszük!
Nem mellesleg hiszek a karmában…hiszek abban hogy minden ember egyszer visszakapja azt amit adott…a jót is, és mi ebben a csoportban nagyon sok jót adtunk. Mindenki! Ölelés!!!
József: Jónak lenni jó. Segíteni a rászorulókon jó érzés a léleknek. A csoportban úgy tudunk segíteni, hogy magunk is kapunk valamit a jóságból. A kutyusom bilétáját drágábban vettem mint a bolti ára, de csak azt néztem, hogy segíthetek valakinek. És akárhányszor a Mangora nézek eszembe jut milyen jó örömet okozni.
Brigitta: Öröm, és boldogság adni, főleg ha tudod, hogy milyen jó célt szolgálsz vele. Cseppet sem mellesleg az iker unokáim is boldogan játszanak az itt szerzett játékokkal.
Snuki: Tavaly licitáltam egy régészeti játékra. Dinoszaurusz csontokat kellett kiásni, és összerakni. Unokámnak annyira megtetszett, hogy az interneten megpróbáltunk hozzájutni hasonló termékekhez. Sikerült! Hónapokig lekötötte a gyerekeket. Képet posztoltunk is róla, sokaknak felkeltette az érdeklődését, még a Budapesten élő ismerősök is érdeklődtek, hogy hol lehet beszerezni. Nem emlékszem már, ki tette fel, de utólag is köszönöm!
Helga: A lélek akkor boldog, ha örömre lel…és itt nem nehéz! Egységben az erő…áldás mindenkire!